Tegnap összehoztam egy tumblr oldalt a fotóimnak.
Amúgy mostanában elég sok minden történt... egy kicsit egyedül is érzem magam, de ez már csak a szokásos.
A dédim kórházban fekszik fél lábbal, borzasztó látvány. Ilyenkor jön rá az ember, hogy mit is ér az élet és hogy nyavalyogni tök felesleges...
Közben küzdök magammal... mint mindig. De próbálok kompromisszumot kötni a világgal.
Ő nem basztat engem, én pedig próbálok jó pofát vágni mindenhez.
Még ha legtöbbször sírnék vagy ordítanék, akkor is.... ||






















































